A Labradorit Katedrális I.

 


"This is my church. This is where I heal my hurts."


Hangtérkép.

Színtérkép.

A benyomások itt testet-lelket simogató csendben, folyamatosan érkeznek. Itt még a csendnek is valami tapintható, nemes jellege van.

A zajok megtöbbszöröződnek valami különös, fenséges, visszafogott módon. 

Itt nem lehet ordibálni, mert az ordibáló fejét saját, ezerszeresen felhangosított hangja veri szét sok irányból. 

Ez a hely a halk szavúaké, a tiszta szívűeké.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lassabb. Limitált.

Kép
 Különös dologra jöttem rá: épp fordítva működöm, mint a legtöbb ember. Nekem a cselekvés, a végrehajtási funkciók (extroverted efficiency) haladnak limináliák mentén, az érzelmi megélés terén viszont a maximális, végletes megélés megy ösztönből.  A legtöbb embernél - vagyis, mondjuk ki, az extrovertáltaknál - ez épp fordítva huzalozott. Ők az érzelmek bensőséges megélése helyett liminálnak, míg a cselekvési sémáik maximalisták, gyakran végletesek. (Ez az a bizonyos "addig fel nem állok, míg ezt végig nem csináltam"). Ebből fakadtak az ilyen és ehhez hasonló kedves megjegyzések felém: Miattad félóránként meg kellett állni! Mit lazsálsz? Fejezd be, nem vagyunk készen. És még sorolhatnám. Egészen addig, míg Édesapám segítőjeként kezdtem dolgozni (Isten áldja meg azért, hogy ő nem ilyen!), a fenti mentalitás határozta meg az alapvetően negatív énképemet.  Szóval, én lusta vagyok, lassú és nem hatékony, nem elég hasznos - gondoltam.  Micsoda üzenet ez egy ember felé! Ele...
További információk

Reggelimi

Kép
  Hála. A gyengéd napsütésért. A hosszú hétvégéért. Az ősz szépségéért. Az elkényeztetett érzékeinkért. Azért, hogy kapcsolódhatunk azokhoz, akik fontosak. Azért, hogy a mérgező szálakat sikeresen elvarrtam. Az egészségünkért. Felkészülünk.
További információk

POV: Hanyagoló szülő vagy.

- Ezt... ezt nem hiszem el - kerekedett ki E nővérem szeme, amikor tegnap meséltem neki a sztorit. - A két gyerek... egyedül a... lakásban, kaját is maguknak... két hétig?? - Igen, ráadásul elég tré az a környék, és szemetet (gyorskaját) esznek, ahogy mesélik. R (a párom) beteg, nem tudott hozzájuk felugrani, most kb másfél nap a nagyszülőknél, oszt ennyi - bólintottam szomorúan. Mert még mindig a hitetlenkedés és a szomorúság liminálvonalán táncolnak az érzelmeim ez ügyben. - Egyszerűen... ilyet nem lehet csinálni - kapkodta E a levegőt. Kibaszottul vékony határvonal, igazi törékeny liliomszál-derekú liminál-mezsgye fut az énidőre fókuszáló, divatosan hedonista lazaság és a rád bízott gyerekéletek kártékony hanyagolása közt. És porrá is lett a szememben egy másik liminália: eddig ugyanis hittem abban, hogy a Pompázatos Primadonna ugyan egy Sötét Tetrád-típusú kártékony lény, de a párja - az én párom bátyja - azért viszonylag normális, stabil, szerető családi mintákat továbbvivő, fel...
További információk