Intro

 A kutatáshoz az első löketet Martin mester videója adta meg. Köszi, Martin!



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lassabb. Limitált.

Kép
 Különös dologra jöttem rá: épp fordítva működöm, mint a legtöbb ember. Nekem a cselekvés, a végrehajtási funkciók (extroverted efficiency) haladnak limináliák mentén, az érzelmi megélés terén viszont a maximális, végletes megélés megy ösztönből.  A legtöbb embernél - vagyis, mondjuk ki, az extrovertáltaknál - ez épp fordítva huzalozott. Ők az érzelmek bensőséges megélése helyett liminálnak, míg a cselekvési sémáik maximalisták, gyakran végletesek. (Ez az a bizonyos "addig fel nem állok, míg ezt végig nem csináltam"). Ebből fakadtak az ilyen és ehhez hasonló kedves megjegyzések felém: Miattad félóránként meg kellett állni! Mit lazsálsz? Fejezd be, nem vagyunk készen. És még sorolhatnám. Egészen addig, míg Édesapám segítőjeként kezdtem dolgozni (Isten áldja meg azért, hogy ő nem ilyen!), a fenti mentalitás határozta meg az alapvetően negatív énképemet.  Szóval, én lusta vagyok, lassú és nem hatékony, nem elég hasznos - gondoltam.  Micsoda üzenet ez egy ember felé! Ele...
További információk

Membrángyógyász mód

Kép
  Forrás: Liminal Spaces, FB Igen, betegség van a családban. Ritka kedvezőtlen a csillagok együttállása, a Mars szelet parádésan farba rúgta a Plútó kutyát vagy mifene lehet az oka. Küzdelmük folyamán telibe lyukasztották a családi harmónia egyik legérzékenyebb membránfalát: az egészséget. Párom szeretett szüleinél, mindkettejüknél, kórházi kezelést igénylő bajok jelentkeztek, majdnem egyszerre lökve ki őket a normál kerékvágásból. Az is épp elég baj, ha egy idős pár egyik tagja beteg; ezt már saját szüleimnél is érzékeltem. (Annak a traumája is velem, mint egyik ápolóként, velem marad életem végéig.) Ha egyidőben Papa is lerobbant volna, nem tudom, hogy éltük volna túl, az egész család. Egy sajnálatosan nárcisztikus akkori barátnőm/munkaadóm Mama utolsó évében úgy fogalmazott: nehogy betérdeljek az ápolói szerepbe, ne csináljam ezt magammal. Mert az anyám úgyis már csak szobanövény - rémítő tisztasággal emlékszem erre a megfogalmazására -, nem érné meg, hogy éveket áldozzak rá az ...
További információk

Liminál-talentum

  "Ezt nem írhattad te." ... "Véleményünk szerint Zsófia szakdolgozata jelentős külső segítséggel készült." ... "Miért nem mutattad meg? Zseniális." ... "A maga munkája nem egyszerűen jó. A maga munkája kiváló! Maga egy entellektüel, Zsófia, azért nem tudott bánni azokkal a gyerekekkel. Maga partnerségben gondolkodik." A fenti mondatok különböző életszakaszaimban, nálam idősebb és okosabb(nak tartott), amolyan tekintélyszemélyektől származtak. Csak a legutolsót éreztem értő, empatikus visszajelzésnek egy valódi női mentortanáromtól. Netán volt/van valami a tehetségeimben, ami alapesetben piszkálta a környezetemet? A nővéremről tudom, hogy főleg tiniként mennyit küzdött "mostohagyerek"-szindrómával, ennek részeként próbálta a teljesítményeimet messze-messze alulértékelni (az első idézet tőle van). De neki már megbocsátottam, empátiával viszonyulok a magában vívott, sajnos élethosszig tartó harcához. Magyarán, ő volt az első, aki nagy erő...
További információk