Rémálom

 A Rémálom sajátja az, hogy a te - bocs, a Te - kontrollodon kívül születik.


A Te hátad mögött.

A Te cselekedeteid, önhitt beszólásaid, primadonnikus dőreségeid szőtteséből. 

A Győztes, a Pompázatos Úrnő kevéssé látogatott B-oldalas vágóhulladékaiból. Ezeket Te nem látod, mert a létezésed Fényességes mivoltának látszatát fenntartani sokkal több energiát emészt fel, mint általában gondolnád.

És bizony olyan emberek beszélgetéseiből születnek kicsiny véleménytöredékek, akiket Primadonnaként MÉLYEN magad alá sorolsz (igen, mi parasztok, mi vesztesek, mi túlérzékeny faszomseakarfoglalkoznivelük, mi aljabloggerek gyűjtjük a kis töredékeket.)


Mégis félsz a véleményünktől, ugye?






























Hmmmm. 














Megtudod valaha, mit diskurálnak rólad, oppardon, Rólad, a Pompázatos Hátad mögött, a Káprázatos Életed árnyékában?





























(Segítek: nem jókat mondogatunk Rólad. Sohasem jókat.)




























(Áskálódó, a testvérek közötti régi konfliktusokat mesterségesen felturbózva előadó emberként említett Téged most is a család egyik alappillére. Meg volt ott még más mondanivaló is. Aú.)











További kellemes időtöltést Pompázatos Primadonniában!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

POV: Hanyagoló szülő vagy.

- Ezt... ezt nem hiszem el - kerekedett ki E nővérem szeme, amikor tegnap meséltem neki a sztorit. - A két gyerek... egyedül a... lakásban, kaját is maguknak... két hétig?? - Igen, ráadásul elég tré az a környék, és szemetet (gyorskaját) esznek, ahogy mesélik. R (a párom) beteg, nem tudott hozzájuk felugrani, most kb másfél nap a nagyszülőknél, oszt ennyi - bólintottam szomorúan. Mert még mindig a hitetlenkedés és a szomorúság liminálvonalán táncolnak az érzelmeim ez ügyben. - Egyszerűen... ilyet nem lehet csinálni - kapkodta E a levegőt. Kibaszottul vékony határvonal, igazi törékeny liliomszál-derekú liminál-mezsgye fut az énidőre fókuszáló, divatosan hedonista lazaság és a rád bízott gyerekéletek kártékony hanyagolása közt. És porrá is lett a szememben egy másik liminália: eddig ugyanis hittem abban, hogy a Pompázatos Primadonna ugyan egy Sötét Tetrád-típusú kártékony lény, de a párja - az én párom bátyja - azért viszonylag normális, stabil, szerető családi mintákat továbbvivő, fel...
További információk

Lassabb. Limitált.

Kép
 Különös dologra jöttem rá: épp fordítva működöm, mint a legtöbb ember. Nekem a cselekvés, a végrehajtási funkciók (extroverted efficiency) haladnak limináliák mentén, az érzelmi megélés terén viszont a maximális, végletes megélés megy ösztönből.  A legtöbb embernél - vagyis, mondjuk ki, az extrovertáltaknál - ez épp fordítva huzalozott. Ők az érzelmek bensőséges megélése helyett liminálnak, míg a cselekvési sémáik maximalisták, gyakran végletesek. (Ez az a bizonyos "addig fel nem állok, míg ezt végig nem csináltam"). Ebből fakadtak az ilyen és ehhez hasonló kedves megjegyzések felém: Miattad félóránként meg kellett állni! Mit lazsálsz? Fejezd be, nem vagyunk készen. És még sorolhatnám. Egészen addig, míg Édesapám segítőjeként kezdtem dolgozni (Isten áldja meg azért, hogy ő nem ilyen!), a fenti mentalitás határozta meg az alapvetően negatív énképemet.  Szóval, én lusta vagyok, lassú és nem hatékony, nem elég hasznos - gondoltam.  Micsoda üzenet ez egy ember felé! Ele...
További információk

Variációk

Variációk bosszúra 1. Poetry -- I was angry with my friend; I told my wrath, my wrath did end. I was angry with my foe: I told it not, my wrath did grow. And I waterd it in fears, Night & morning with my tears: And I sunned it with smiles,  And with soft deceitful wiles. And it grew both day and night. Till it bore an apple bright. And my foe beheld it shine, And he knew that it was mine. And into my garden stole, When the night had veil'd the pole; In the morning glad I see; My foe outstretched beneath the tree.    (William Blake - A Poison Tree) -- 2. Everyday Milyen jó is lustán lógázni a lábamat, részemről egészséges almát rágcsálva elégedetten! Elnézem békésen. Ha az almát kellő lendülettel a megfelelő irányba dobjuk, nemcsak az orvost, de bárkit távol lehet vele tartani, állapítom meg. - És ezúttal, végre, telibe találtam - szólal meg Szofi azzal a bizonyos girlboss arckifejezéssel. - Látod, a harag mégiscsak kitűnő tanácsadó!...
További információk