Bejegyzések

POV: Hanyagoló szülő vagy.

- Ezt... ezt nem hiszem el - kerekedett ki E nővérem szeme, amikor tegnap meséltem neki a sztorit. - A két gyerek... egyedül a... lakásban, kaját is maguknak... két hétig?? - Igen, ráadásul elég tré az a környék, és szemetet (gyorskaját) esznek, ahogy mesélik. R (a párom) beteg, nem tudott hozzájuk felugrani, most kb másfél nap a nagyszülőknél, oszt ennyi - bólintottam szomorúan. Mert még mindig a hitetlenkedés és a szomorúság liminálvonalán táncolnak az érzelmeim ez ügyben. - Egyszerűen... ilyet nem lehet csinálni - kapkodta E a levegőt. Kibaszottul vékony határvonal, igazi törékeny liliomszál-derekú liminál-mezsgye fut az énidőre fókuszáló, divatosan hedonista lazaság és a rád bízott gyerekéletek kártékony hanyagolása közt. És porrá is lett a szememben egy másik liminália: eddig ugyanis hittem abban, hogy a Pompázatos Primadonna ugyan egy Sötét Tetrád-típusú kártékony lény, de a párja - az én párom bátyja - azért viszonylag normális, stabil, szerető családi mintákat továbbvivő, fel...
Megjegyzés küldése
További információk

Reggelimi

Kép
  Hála. A gyengéd napsütésért. A hosszú hétvégéért. Az ősz szépségéért. Az elkényeztetett érzékeinkért. Azért, hogy kapcsolódhatunk azokhoz, akik fontosak. Azért, hogy a mérgező szálakat sikeresen elvarrtam. Az egészségünkért. Felkészülünk.
Megjegyzés küldése
További információk

Lassabb. Limitált.

Kép
 Különös dologra jöttem rá: épp fordítva működöm, mint a legtöbb ember. Nekem a cselekvés, a végrehajtási funkciók (extroverted efficiency) haladnak limináliák mentén, az érzelmi megélés terén viszont a maximális, végletes megélés megy ösztönből.  A legtöbb embernél - vagyis, mondjuk ki, az extrovertáltaknál - ez épp fordítva huzalozott. Ők az érzelmek bensőséges megélése helyett liminálnak, míg a cselekvési sémáik maximalisták, gyakran végletesek. (Ez az a bizonyos "addig fel nem állok, míg ezt végig nem csináltam"). Ebből fakadtak az ilyen és ehhez hasonló kedves megjegyzések felém: Miattad félóránként meg kellett állni! Mit lazsálsz? Fejezd be, nem vagyunk készen. És még sorolhatnám. Egészen addig, míg Édesapám segítőjeként kezdtem dolgozni (Isten áldja meg azért, hogy ő nem ilyen!), a fenti mentalitás határozta meg az alapvetően negatív énképemet.  Szóval, én lusta vagyok, lassú és nem hatékony, nem elég hasznos - gondoltam.  Micsoda üzenet ez egy ember felé! Ele...
Megjegyzés küldése
További információk

Membrángyógyász mód

Kép
  Forrás: Liminal Spaces, FB Igen, betegség van a családban. Ritka kedvezőtlen a csillagok együttállása, a Mars szelet parádésan farba rúgta a Plútó kutyát vagy mifene lehet az oka. Küzdelmük folyamán telibe lyukasztották a családi harmónia egyik legérzékenyebb membránfalát: az egészséget. Párom szeretett szüleinél, mindkettejüknél, kórházi kezelést igénylő bajok jelentkeztek, majdnem egyszerre lökve ki őket a normál kerékvágásból. Az is épp elég baj, ha egy idős pár egyik tagja beteg; ezt már saját szüleimnél is érzékeltem. (Annak a traumája is velem, mint egyik ápolóként, velem marad életem végéig.) Ha egyidőben Papa is lerobbant volna, nem tudom, hogy éltük volna túl, az egész család. Egy sajnálatosan nárcisztikus akkori barátnőm/munkaadóm Mama utolsó évében úgy fogalmazott: nehogy betérdeljek az ápolói szerepbe, ne csináljam ezt magammal. Mert az anyám úgyis már csak szobanövény - rémítő tisztasággal emlékszem erre a megfogalmazására -, nem érné meg, hogy éveket áldozzak rá az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Liminál-talentum

  "Ezt nem írhattad te." ... "Véleményünk szerint Zsófia szakdolgozata jelentős külső segítséggel készült." ... "Miért nem mutattad meg? Zseniális." ... "A maga munkája nem egyszerűen jó. A maga munkája kiváló! Maga egy entellektüel, Zsófia, azért nem tudott bánni azokkal a gyerekekkel. Maga partnerségben gondolkodik." A fenti mondatok különböző életszakaszaimban, nálam idősebb és okosabb(nak tartott), amolyan tekintélyszemélyektől származtak. Csak a legutolsót éreztem értő, empatikus visszajelzésnek egy valódi női mentortanáromtól. Netán volt/van valami a tehetségeimben, ami alapesetben piszkálta a környezetemet? A nővéremről tudom, hogy főleg tiniként mennyit küzdött "mostohagyerek"-szindrómával, ennek részeként próbálta a teljesítményeimet messze-messze alulértékelni (az első idézet tőle van). De neki már megbocsátottam, empátiával viszonyulok a magában vívott, sajnos élethosszig tartó harcához. Magyarán, ő volt az első, aki nagy erő...
Megjegyzés küldése
További információk

Csilicsali csalavári csalalálé: család-limináliák

 A család az emberi lét egyik legkülönlegesebb, legtrükkösebb - és még egy sor leg... - rendszere. Én, aki pedig a végletekig bizalmatlan vagyok minden rendszerrel szemben, a végletekig hűséges vagyok a családomhoz. Egy feltétellel: hogy nem csalnak bele a rendszerbe. Hogy nem mennek neki durván, ököllel a családi érzés finoman szűrő, liminális membránfalának. Hogy nem élnek vissza csalárdul a többi családtag szociobiológiai bizalmával.  Két ilyen csalárd eset fordult eddig elő, egyik az alap-, másik a választott családomban. Nyereség- és hatalomvágy motiválta a két csalárd ember aljas viselkedését. És kihúzták nálam a soha többé kártyát. Ezt neveztem el Omega-pontnak. Életemnek ahhoz a szakaszához értem, ahol megtanultam teljes szívvel szeretni önmagam (mindhárom énállapotommal együtt). Egész pontosan egy kormányablakban világosodtam meg e témában, midőn életem leggázabb szig fényképével találtam magam szemközt - és elfogadtam. Ott fog virítani a nyavalyás igazolványomon évek...
Megjegyzés küldése
További információk

A Labradorit Katedrális I.

Kép
  "This is my church. This is where I heal my hurts." Hangtérkép. Színtérkép. A benyomások itt testet-lelket simogató csendben, folyamatosan érkeznek. Itt még a csendnek is valami tapintható, nemes jellege van. A zajok megtöbbszöröződnek valami különös, fenséges, visszafogott módon.  Itt nem lehet ordibálni, mert az ordibáló fejét saját, ezerszeresen felhangosított hangja veri szét sok irányból.  Ez a hely a halk szavúaké, a tiszta szívűeké.
Megjegyzés küldése
További információk